A targoncák elsősorban ipari ingatlanokban, raktárakban, nagy belmagasságú csarnokokban darabáruk rakodására, illetve rövid távú szállítására szolgáló szakaszos működésű anyagmozgató berendezések. Napjainkban az egyik legelterjedtebb anyagmozgató berendezés a targonca, mert sokféle feladat ellátására alkalmas, nagyfokú rugalmassággal rendelkezik, kezelése egyszerű,
Targonca alatt általában kézi- vagy önálló hajtással (robbanómotoros vagy elektromos) rendelkező kiskocsit értünk, amelynek felépítménye többségében hidraulikus működtetésű teheremelő egységgel is fel van szerelve. A felépítmény legtöbbször oszlopszerűen kialakított egymásba tolható egységekkel (teleszkóp) rendelkezik, amelyen a villaszerkezet kocsija van megvezetve. A villaszerkezet helyére szerelhető adapterekkel (1. ábra) sokféle rakodási feladat ellátására is alkalmas lehet egy hagyományos kialakítású homlokvillás targonca. A raktárakban alkalmazzák a komissiózó targoncákat, amelyeknél a kezelő egyben az áruk gyűjtését is elvégzi. Vannak olyan targoncák, amelyeknél a villaszerkezet nem a homlokoldalon, hanem arra merőlegesen elhelyezve a szállítókocsi önkiszolgálására alkalmas (oldalvillás targoncák). A szállítótargoncák egy vagy több darabáru, illetve egységrakomány rövid távú szállítására alkalmasak, önálló rakodó-berendezéssel nem rendelkező szállítóeszközök, amíg az emelő targoncák egységes méretű rakományok, illetve egységrakományok rakodására alkalmasak és rövid távolságra történő szállítást is végezhetnek. Magas raktárban, csarnokban is alkalmazhatunk magas emelésű ún. felrakó-targoncákat, amelyek többszörös teleszkópos oszlop-rendszerrel vagy magas oszloppal rendelkeznek és a villaszerkezet kifordítható vagy keresztben mozgatható kialakítású. Az automatizált gyártórendszerek speciális kiszolgáló berendezései a vezetőnélküli targoncák, amelyek speciális hajtással és fedélzeti számítógéppel rendelkezve az intelligens berendezések ún. logisztikai gépek közé tartoznak. A targoncákat többségében rövid távolságú szállításra is alkalmazzák, amelynek az a feltétele, hogy a pályának szilárd burkolatúnak kell lennie. A targoncák teherbírása – a darukhoz képest – általában nem nagy. A legtöbb targonca 1-3 tonna névleges teherbírású, és többségében a villaszerkezet és a jármű tengelynyomása korlátozza a terhelhetőséget, de 5 tonnát meghalad tömegek is mozgathatóak speciális kialakítású, targoncaszerű berendezésekkel (nyereg kocsi).
